Szolnok, a folyók városa
Szolnokot a Tisza fővárosának nevezik, ami múltját tekintve valóban fontos hogy így legyen. Az évszázadok során forgalmas volta ellenére együtt élt a természettel, amelyen még a Tisza szabályozása az 1800-as évek elején is csak részben szakított meg. A török korból szó szerint újjáépült város fokozatosan földművelésből élő mezővárosból vált iparosodott megyeszékhellyé.
Forgalmas állomáshely
István király alatt Szolnok helyén várispánságot alapítottak, mivel itt jó átkelési lehetőség adódott a Tiszán, illetve a legközelebbi útvonalat jelentette Pest és Kolozsvár között. Szolnok nevét I. Géza egyik 1075-ös apátsági adománylevele említi először. Vám- és harmincad hely mellett a sószállítás egyik állomását is jelentette, így az uralkodók számára a mezőváros jelentős bevételeket hozott. Zsigmond király egyik oklevelében említi, hogy ekkor sokan kívánnak a városba költözni, mivel az uralkodó először a harmincad, majd a vám fizetése alól is felmentette.
Tisza, mint a múlt megőrzője
A hódoltság idején a török a legnagyobb magyarországi közigazgatási központjává alakította át a forgalmas várost, és nem is szenvedte meg a hosszú háborús időszakot sem. Mahmud bég 1562-ben még hidat is veretett a Tiszán, ami ugyan már a víz felszíne alatt van, a Tisza alacsony vízállásai idején a cölöpök ma is láthatóak. Miután 1685-ben Szolnok felszabadult, a dzsámikat és minareteket lebontották, 1785-ben pedig II. József rendeletére a város várát is felszámolták. A török kor és a Rákóczi-szabadságharc után a város jelentősen összezsugorodott.
Fejlődés a reformkorban
Fejlődése újra a reformkorban indult meg. A régi romok építőanyagaiból épült fel 1824-ben a vártemplom, szabályozták a Tiszát, aminek köszönhetően nőtt a hajóforgalom, majd 1847-től Szolnokot vasút kötötte össze Pesttel. A század második felére az addig hagyományosan mezőgazdaságból élő városlakók munkáját az élelmiszer és a malomipar váltotta fel. A város 1876-tól pedig megyeszékhellyé vált, s ennek fontossága okán tovább fejlődött. Ebben az időszakban épültek olyan, mára műemléknek számító épületek, mint az egykori Magyar Királyi szálló, a Ferences Gimnázium és a Szigligeti Színház.
A tiszaparti iparváros
A két világháborúban Szolnok súlyos pusztulásokat hozott, így 1945-ben csak néhány ezer ember élt a településen. Az 1950-es években a városban lakótelepeket építettek, amely segítette, hogy a környékbeli parasztság a városba áramoljon. Mára Szolnok sokkal inkább ipar-, mint agrárváros. Jelentős hangsúlyt kap azonban a várost körülvevő, a Tisza és a Zagyva közti különleges élővilág természetes megőrzése, amely továbbra is fontos színét adja a város életének.
Szerző: Berkes Márton
Blog
